2.fejezet

"Az igazi barát az, aki ismer, de ennek ellenére szeret is." Szabusnak.♥

Kopogtattak. Bennel a kezembe mentem ajtót nyitni.
-Baba!-csillantak fel Sebastian szemei a kisfiú láttán.Ben is szimpatikusnak találta a szőke németet,kis kezeit nyújtotta  felé,így hamarosan már az ő kezében pihent.
-Szia neked is...
-Ja,szia Alex.-köszönt vissza immár a nappaliból.
Bennel egy hullámhosszon voltak. Seb vágta a vicces pofákat,a kisfiú sikítozva nevetett rajta.Sebből jó apa lesz,az biztos.
Mosolyogva néztem,ahogy az "érinthetetlen" Világbajnok egy baba közelében teljesen más lett. Sokkal hétköznapibb.Bár a barátaival mindig is ilyen,és a médiában sem tűnik annyira másnak.
-Ha már ennyire jóba vagytok,tisztába is rakhatnád...-ültem le mellé a kanapéra.
-Én?
-Hát nem is én...
-Nem vagy te jól összerakva. Azért mert jól el vagyok vele,még nem tudom tisztába rakni. Amikor  Fabi kicsi volt és én vigyáztam rá,sose pelenkáztam át. Vagy valamelyik nővérem megcsinálta,vagy maradt úgy.-mosolygott.
-Szegény gyerek.-vigyorogtam.-Na de most komolyan. Valahogy meg kéne csinálnunk.Ha én próbálom,mindig elkezd sírni.
-Tudod mit?-állt fel mellőlem.-Én lefoglalom,addig te tisztába rakod. Oké?
-Oké.-álltam fel én is.
Sebastian ötlete hihetetlen,de bevált. Amíg én a pelenkával szenvedtem,Seb folyamatosan szórakoztatta Bent,így 10 perc alatt kész voltunk.
-Nagyon tudunk.-mondta mosolyogva.
-Tudom...

Sebastiannal a nappaliban ültünk,és TV-t néztünk,Ben meg valami könyvet nézegetett nagyon érdeklődve,majd amikor elálmosodott,ledobta,és odamászott Seb mellé.
-Ez nem ér...engem nem szeret.-durciztam be.
-Dehogynem-kapta fel a gyereket-,csak te nem foglalkozol vele.
-Mégis hogy foglalkoznék,ha nem száll le rólad?
-Engem szeret.-vigyorgott-Meg az öcsém miatt "belejöttem" a bébicsőszködésbe.
Bevitte Bent a hálószobába,megvárta,míg elalszik,majd visszaült mellém.Teljesen olyan volt,mintha az ő fia lett volna.
-A nagy Sebastian Vettel babázik.Ezt megírom holnap.
-Először is:nem vagyok nagy....Másodszor meg:mit írnál? Hogy az én gyerekem?
-Aha.
-Jó hogy nem mindjárt közös.
-Pont veled lenne közös gyerekem?-kérdeztem színpadiasan.
-Mért ne?-jött közelebb.
-Ez most célzás?
-Célzás? Mégis mire?
Nagyon közel volt hozzám. Túl közel.Éreztem az isteni illatát,és elbambultam a kék szemeiben.Reméltem,hogy most történik valami,valami olyan,ami eltereli mindkettőnk figyelmét.És hál'Isten,történt is.
Bennek valami nem tetszett,és ezt hangos sírással adta tudtunkra.
-Köszi,baba.-suttogtam.
Seb egy jelentőségteljes nézés után ment be Benért.
Örülök,hogy velünk van a baba..