2.fejezet

"Az igazi barát az, aki ismer, de ennek ellenére szeret is." Szabusnak.♥

Kopogtattak. Bennel a kezembe mentem ajtót nyitni.
-Baba!-csillantak fel Sebastian szemei a kisfiú láttán.Ben is szimpatikusnak találta a szőke németet,kis kezeit nyújtotta  felé,így hamarosan már az ő kezében pihent.
-Szia neked is...
-Ja,szia Alex.-köszönt vissza immár a nappaliból.
Bennel egy hullámhosszon voltak. Seb vágta a vicces pofákat,a kisfiú sikítozva nevetett rajta.Sebből jó apa lesz,az biztos.
Mosolyogva néztem,ahogy az "érinthetetlen" Világbajnok egy baba közelében teljesen más lett. Sokkal hétköznapibb.Bár a barátaival mindig is ilyen,és a médiában sem tűnik annyira másnak.
-Ha már ennyire jóba vagytok,tisztába is rakhatnád...-ültem le mellé a kanapéra.
-Én?
-Hát nem is én...
-Nem vagy te jól összerakva. Azért mert jól el vagyok vele,még nem tudom tisztába rakni. Amikor  Fabi kicsi volt és én vigyáztam rá,sose pelenkáztam át. Vagy valamelyik nővérem megcsinálta,vagy maradt úgy.-mosolygott.
-Szegény gyerek.-vigyorogtam.-Na de most komolyan. Valahogy meg kéne csinálnunk.Ha én próbálom,mindig elkezd sírni.
-Tudod mit?-állt fel mellőlem.-Én lefoglalom,addig te tisztába rakod. Oké?
-Oké.-álltam fel én is.
Sebastian ötlete hihetetlen,de bevált. Amíg én a pelenkával szenvedtem,Seb folyamatosan szórakoztatta Bent,így 10 perc alatt kész voltunk.
-Nagyon tudunk.-mondta mosolyogva.
-Tudom...

Sebastiannal a nappaliban ültünk,és TV-t néztünk,Ben meg valami könyvet nézegetett nagyon érdeklődve,majd amikor elálmosodott,ledobta,és odamászott Seb mellé.
-Ez nem ér...engem nem szeret.-durciztam be.
-Dehogynem-kapta fel a gyereket-,csak te nem foglalkozol vele.
-Mégis hogy foglalkoznék,ha nem száll le rólad?
-Engem szeret.-vigyorgott-Meg az öcsém miatt "belejöttem" a bébicsőszködésbe.
Bevitte Bent a hálószobába,megvárta,míg elalszik,majd visszaült mellém.Teljesen olyan volt,mintha az ő fia lett volna.
-A nagy Sebastian Vettel babázik.Ezt megírom holnap.
-Először is:nem vagyok nagy....Másodszor meg:mit írnál? Hogy az én gyerekem?
-Aha.
-Jó hogy nem mindjárt közös.
-Pont veled lenne közös gyerekem?-kérdeztem színpadiasan.
-Mért ne?-jött közelebb.
-Ez most célzás?
-Célzás? Mégis mire?
Nagyon közel volt hozzám. Túl közel.Éreztem az isteni illatát,és elbambultam a kék szemeiben.Reméltem,hogy most történik valami,valami olyan,ami eltereli mindkettőnk figyelmét.És hál'Isten,történt is.
Bennek valami nem tetszett,és ezt hangos sírással adta tudtunkra.
-Köszi,baba.-suttogtam.
Seb egy jelentőségteljes nézés után ment be Benért.
Örülök,hogy velünk van a baba..

1.fejezet

"Mindannyian utazók vagyunk e világ vadonjában, és talán a legnagyobb kincs, amire utunk során akadhatunk,
egy őszinte barát."<3


-Nagy levegő! Beszív,kifúj!
-Tudom hogy kell levegőt venni...
-Bocs,hogy meg akarom akadályozni,hogy összehányj mindent...
-Jó,bocsi. Csak eléggé rosszul vagyok.-csuktam be a szemem.
-Ennyi pia után ne csodáld...
-Jajj,Sebastian.Van neki így is elég baja,ne cseszegesd...-szúrta le öccsét Melanie.
-Köszi...
-Seb-nézett az órájára Mel,-nekem most itt kell hagynom Alexet. Vigyázol rá?
Sebastian mosolyogva bólintott. Ha most nem lettem volna tök részeg,azt mondtam volna,hogy cukin mosolygott...
Hirtelen szédülni kezdtem,és a gyomrom szaltózni kezdett.Seb összefogta a hajam,és simogatni kezdte a hátam.
-Nyugi...

•_•_•_•

Iszonyatos fejfájással ébredtem.Éreztem,hogy valaki mocorog mellettem,majd egy halk puffanás,és német káromkodás után a földön fekvő Sebire néztem.
-Jó reggelt.-mosolyogtam,de rájöttem,ez nem túl jó ötlet.Még jobban fáj tőle a fejem.
-Neked is.-mosolygott ő is,de az arckifejezéséből rájöttem,hogy neki is fáj a feje.
-Mi volt tegnap este?
-Ittál.
-Aha,ennyit én is tudok.
Közben fogtam egy takarót meg egy kispárnát,és lefeküdtem a földre,Seb mellé.
-Aztán a nővérem otthagyott,hogy vigyázzak rád.
Bólintottam,ő pedig folytatta.
-Aztán nem voltál túl jó állapotban,ezért beültettelek egy taxiba. Nagy nehezen feljöttél,és amint lefeküdtél,elaludtál.
-És te?
-Én még átöltöztem,aztán utána.-próbált vigyorogni.Aludj tovább,én elmegyek a nővéremhez.Sietek.Szia.-puszilt meg.
-Szia.
Oldalamra fordultam,Seb betakart,és szinte rögtön elaludtam.
Valami baromságot álmodtam megint.Most nem vonat elől futottam,hanem ejtőernyővel ugráltam ki egy repülőből. A változatosság kedvéért most nem Chrissel,hanem Sebbel.
Amikor felébredtem,nyugtáztam,hogy Sebastian gondolt arra,hogy még a tegnapi ruhámban vagyok. Egy Red Bull-os póló és egy szabadidő gatya volt szépen összehajtogatva mellettem a padlón.Olyan Sebastianos illata volt mindegyiknek,és én ezt imádtam.
Letusoltam,felöltöztem,majd kimentem a konyhába,ahol 2 szelet pirítós és egy pohár tea várt.Olyan aranyos...
Reggeli után mire összeszedtem a cuccaimat,beállított Seb is.
-Köszi mindent. Sietek.Hola.-pusziltam meg.
-Szia...

•_•_•_•

Másnap hajnalban a telefonom csörgésére ébredtem.
-Ki vagy? Biztos nem normális,hogy hajnali négykor hívsz fel....
-Szia Lexi.
-Gyorsan Chris,sokat kell aludnom rövid idő alatt.
-Gyere ide és megtudod.
-Jól vagy te? Nem fogok átmenni a város másik végébe csak azért ,hogy megtudjam,minek hívtál fel hajnalok hajnalán.
-Gyere,kérlek.Fontos...
-Oké.15 perc kb. Addig kibírod?
-Talán...

Amikor odaértem Chrishez,megértettem,hogy miért hívott.Az egész ház zengett egy baba keserves sírásától.
Chris a nappali közepén állt,kezében a babával.
-Nem is mondtad,hogy van gyereked.
-Mert nincs is.
-Akkor ő?
-A nővéremé. Elutazott a pasijával valami egzotikus szigetre,vagy valahova. És megkért,hogy vigyázzak rá.
-És mikor mentek el?
-Ő...-nézett az órájára-20 perce.
-Látom,nem nagyon megy neked a gyereknevelés.-vigyorogtam.
-Ne szekálj,inkább segíts.-adta oda a babát.-Ben a neve.
Őszintén szólva,semmi ötletem nem volt,hogy mit kell vele csinálnom.Mielőtt elmentek a szülei,biztos megetették és tisztába tették.De akkor meg minek sír?
-Szaga nincs,etesd meg.-adtam oda Chrisnek.
-Én?
-Te.
-Oké...
Amíg Chris próbálta etetni Bent,én addig eldőltem a kanapén.Aludni szerettem volna,de a folyamatos baba sírás miatt nem tudtam.
-Alex!-kiáltott a konyhából Chris.
-Megyek...
A konyhába érve elnevettem magam. Chrisen több kaja volt,mint a tálba.
-Ugye nem adtad neki oda kanállal együtt,hanem te etetted...
-Úgy kellett volna?
-Előre sajnálom a gyereked.-löktem oldalba vigyorogva.
Christ kitessékeltem a konyhából,majd összetakarítottam a sárgabarackpürét mindenhonnan.Bent is letöröltem,és visszaültettem a székbe.Kibontottam a babakaját,beleburítottam egy tálba,és leültem az etetőszék mellé.Vettem ki egy kanállal,és Benre mosolyogtam.
-Ez egy Forma 1-es kocsi.-céloztam a kajára.-Kapd el.
Ben mosolyogva nézte,ahogy húzogattam előtte a kanalat,és a kis kezeivel el akarta kapni.Amikor a szájához közelítettem,kinyitotta,és bekapta a kanalat.
-Jó vagy,baba.-nyugtáztam mosolyogva.

20perc múlva diadalittas mosollyal vittem ki Bent a nappaliba.
-Kész.-raktam le a TV-t néző Chris mellé.
-Istennő vagy.-puszilt meg.
-Mondj újat.-vigyorogtam még mindig.-De én most megyek.Van egy fél órám,hogy odaérjek a munkahelyemre.
-Szabit kaptál egész hétre. Tudsz vigyázni Benre.
A mosoly gyorsan eltűnt az arcomról.
-Nem vagyok bébicsősz,de a babát sem merem rád hagyni...
-Köszi.
Utálom,amikor a hátam mögött szervezkedik valaki...