1.fejezet

"Mindannyian utazók vagyunk e világ vadonjában, és talán a legnagyobb kincs, amire utunk során akadhatunk,
egy őszinte barát."<3


-Nagy levegő! Beszív,kifúj!
-Tudom hogy kell levegőt venni...
-Bocs,hogy meg akarom akadályozni,hogy összehányj mindent...
-Jó,bocsi. Csak eléggé rosszul vagyok.-csuktam be a szemem.
-Ennyi pia után ne csodáld...
-Jajj,Sebastian.Van neki így is elég baja,ne cseszegesd...-szúrta le öccsét Melanie.
-Köszi...
-Seb-nézett az órájára Mel,-nekem most itt kell hagynom Alexet. Vigyázol rá?
Sebastian mosolyogva bólintott. Ha most nem lettem volna tök részeg,azt mondtam volna,hogy cukin mosolygott...
Hirtelen szédülni kezdtem,és a gyomrom szaltózni kezdett.Seb összefogta a hajam,és simogatni kezdte a hátam.
-Nyugi...

•_•_•_•

Iszonyatos fejfájással ébredtem.Éreztem,hogy valaki mocorog mellettem,majd egy halk puffanás,és német káromkodás után a földön fekvő Sebire néztem.
-Jó reggelt.-mosolyogtam,de rájöttem,ez nem túl jó ötlet.Még jobban fáj tőle a fejem.
-Neked is.-mosolygott ő is,de az arckifejezéséből rájöttem,hogy neki is fáj a feje.
-Mi volt tegnap este?
-Ittál.
-Aha,ennyit én is tudok.
Közben fogtam egy takarót meg egy kispárnát,és lefeküdtem a földre,Seb mellé.
-Aztán a nővérem otthagyott,hogy vigyázzak rád.
Bólintottam,ő pedig folytatta.
-Aztán nem voltál túl jó állapotban,ezért beültettelek egy taxiba. Nagy nehezen feljöttél,és amint lefeküdtél,elaludtál.
-És te?
-Én még átöltöztem,aztán utána.-próbált vigyorogni.Aludj tovább,én elmegyek a nővéremhez.Sietek.Szia.-puszilt meg.
-Szia.
Oldalamra fordultam,Seb betakart,és szinte rögtön elaludtam.
Valami baromságot álmodtam megint.Most nem vonat elől futottam,hanem ejtőernyővel ugráltam ki egy repülőből. A változatosság kedvéért most nem Chrissel,hanem Sebbel.
Amikor felébredtem,nyugtáztam,hogy Sebastian gondolt arra,hogy még a tegnapi ruhámban vagyok. Egy Red Bull-os póló és egy szabadidő gatya volt szépen összehajtogatva mellettem a padlón.Olyan Sebastianos illata volt mindegyiknek,és én ezt imádtam.
Letusoltam,felöltöztem,majd kimentem a konyhába,ahol 2 szelet pirítós és egy pohár tea várt.Olyan aranyos...
Reggeli után mire összeszedtem a cuccaimat,beállított Seb is.
-Köszi mindent. Sietek.Hola.-pusziltam meg.
-Szia...

•_•_•_•

Másnap hajnalban a telefonom csörgésére ébredtem.
-Ki vagy? Biztos nem normális,hogy hajnali négykor hívsz fel....
-Szia Lexi.
-Gyorsan Chris,sokat kell aludnom rövid idő alatt.
-Gyere ide és megtudod.
-Jól vagy te? Nem fogok átmenni a város másik végébe csak azért ,hogy megtudjam,minek hívtál fel hajnalok hajnalán.
-Gyere,kérlek.Fontos...
-Oké.15 perc kb. Addig kibírod?
-Talán...

Amikor odaértem Chrishez,megértettem,hogy miért hívott.Az egész ház zengett egy baba keserves sírásától.
Chris a nappali közepén állt,kezében a babával.
-Nem is mondtad,hogy van gyereked.
-Mert nincs is.
-Akkor ő?
-A nővéremé. Elutazott a pasijával valami egzotikus szigetre,vagy valahova. És megkért,hogy vigyázzak rá.
-És mikor mentek el?
-Ő...-nézett az órájára-20 perce.
-Látom,nem nagyon megy neked a gyereknevelés.-vigyorogtam.
-Ne szekálj,inkább segíts.-adta oda a babát.-Ben a neve.
Őszintén szólva,semmi ötletem nem volt,hogy mit kell vele csinálnom.Mielőtt elmentek a szülei,biztos megetették és tisztába tették.De akkor meg minek sír?
-Szaga nincs,etesd meg.-adtam oda Chrisnek.
-Én?
-Te.
-Oké...
Amíg Chris próbálta etetni Bent,én addig eldőltem a kanapén.Aludni szerettem volna,de a folyamatos baba sírás miatt nem tudtam.
-Alex!-kiáltott a konyhából Chris.
-Megyek...
A konyhába érve elnevettem magam. Chrisen több kaja volt,mint a tálba.
-Ugye nem adtad neki oda kanállal együtt,hanem te etetted...
-Úgy kellett volna?
-Előre sajnálom a gyereked.-löktem oldalba vigyorogva.
Christ kitessékeltem a konyhából,majd összetakarítottam a sárgabarackpürét mindenhonnan.Bent is letöröltem,és visszaültettem a székbe.Kibontottam a babakaját,beleburítottam egy tálba,és leültem az etetőszék mellé.Vettem ki egy kanállal,és Benre mosolyogtam.
-Ez egy Forma 1-es kocsi.-céloztam a kajára.-Kapd el.
Ben mosolyogva nézte,ahogy húzogattam előtte a kanalat,és a kis kezeivel el akarta kapni.Amikor a szájához közelítettem,kinyitotta,és bekapta a kanalat.
-Jó vagy,baba.-nyugtáztam mosolyogva.

20perc múlva diadalittas mosollyal vittem ki Bent a nappaliba.
-Kész.-raktam le a TV-t néző Chris mellé.
-Istennő vagy.-puszilt meg.
-Mondj újat.-vigyorogtam még mindig.-De én most megyek.Van egy fél órám,hogy odaérjek a munkahelyemre.
-Szabit kaptál egész hétre. Tudsz vigyázni Benre.
A mosoly gyorsan eltűnt az arcomról.
-Nem vagyok bébicsősz,de a babát sem merem rád hagyni...
-Köszi.
Utálom,amikor a hátam mögött szervezkedik valaki...